Fény

A megjelenési forma változik, de a téma örök.


A gyertya...
fényt gyújt a sötétben,

melegséget a szívekben,

boldogságot a lélekben,

tisztaságot az életben.

Mécses - saját tervek alapján - tűzzománc & ajour zománc technika

Szeretettel:
Orsi

Kezdet

Régóta fogalmazódott bennem a gondolat. Kerestem a megfelelő címet, és ma, út közben, egy kis utcát jelző táblán megtaláltam. Holdfény köz. Sokszor láttam ezt már kiírva, de most vettem észre igazán. Jól összefoglalta, mi az, ami mostanában foglalkoztat.


Foglalkoztatnak a csillagok, a befogadás, az elfogadás, a női minőségem, a fény, és a fény mint szeretet forrása. Mindez egy lehetséges út, amit az életünkben választhatunk. Én ezt választottam.  Most úgy érzem, ez az út egy aprócskának tűnő, de annál fontosabb állomása az életemnek.


És milyen jól összekapcsolódott ma ez az indulás.
A versemet - Fény a sötétben - két évvel ezelőtt, valami lehengerlő energiák által vezérelve, két perc alatt papírra firkantottam. Csak új jött, mint a kinyilatkoztatás, hirtelen két kicsi fecnire próbáltam rásűríteni a betűket. Azóta sem értem igazán - bár lehet, nem is kell mindent érteni - hogyan jött ez így ki ilyen formában belőlem. Egyetlen szavát sem kérdőjeleztem meg, ma is olyan formában van, ahogyan akkor megszületett.


Eddig nem volt helye a versemnek. Tároltam a gépemen, hogy majd eljön az ideje. Itt van.
Úgy gondolom, méltó kezdése ennek a blognak.


Üdvözöllek kedves Olvasó!

Fény a sötétben...

A sötét szobában bolyongtam,

Kerestem-kutattam, de nem

Találtam az ajtót.

Hosszas bolyongás után végre

Meghallottam a belső hangot,

Ami megsúgta nekem,

Hol keressem a lángot.

Ekkor vettem észre, hogy a

Sötét szobában, egy parányi kulcslyukon

A fény beárad.

Megvan az ajtó, már csak oda kell mennem,

A sötétben lehet, hogy megbotlok, de

A fény forrását meg kell, hogy keressem.

Kinyitva az ajtót meglátom a lángot,

Leülök mellé, és hagyom, hogy megbabonázzon.

Hagyom, hogy átjárjon fényével és melegével,

Mert nélküle a sötétben, fázva

Elpusztul a lélek.

Hosszú és nehéz az út, míg

A lánghoz érek, de meg kell próbáljam,

Hogy elmondhassam:

ÉLEK!