2011. január 15., szombat

Fény a sötétben...


A sötét szobában bolyongtam,
Kerestem-kutattam, de nem
Találtam az ajtót.
Hosszas bolyongás után végre
Meghallottam a belső hangot,
Ami megsúgta nekem,
Hol keressem a lángot.
Ekkor vettem észre, hogy a
Sötét szobában, egy parányi kulcslyukon
A fény beárad.
Megvan az ajtó, már csak oda kell mennem,
A sötétben lehet, hogy megbotlok, de
A fény forrását meg kell, hogy keressem.
Kinyitva az ajtót meglátom a lángot,
Leülök mellé, és hagyom, hogy megbabonázzon.
Hagyom, hogy átjárjon fényével és melegével,
Mert nélküle a sötétben, fázva
Elpusztul a lélek.
Hosszú és nehéz az út, míg
A lánghoz érek, de meg kell próbáljam,
Hogy elmondhassam:
ÉLEK!

3 megjegyzés:

  1. Ez a vers nekem ismerős... belül lüktet a lelkemben... köszönöm, hogy itt vagy.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Colette! Jól érzem, hogy azért ismerős, mert ezt Te is átélted? :) Köszönöm, hogy benéztél hozzám :)
    Orsi

    VálaszTörlés